Tartalom

Monda a szemerédi tóról

Tudom nem minden szentírás,amit az emberek beszélnek,de azt is,hogy a mende-monda úgy terjed,mint a tűz.Amit hallottam,nem titkolom.Ha előttem hazudtak,akkor én is hazudok.Aki nem hiszi,járjon utána!

Ott,ahol most a szemerédi vadászok keresik a vadkacsákat és más vízi szárnyasokat,egykor kocsma állt.A furfangos kocsmáros már annyira a csík alatt mérte az italt,hogy már Surányban is kaszával készültek rá.De a pokolbéli hatalom őket is megelőzte.Hogyan?Hallgassátok.

A felsőszemerédi kocsmárosné az esti szendergésből egy furcsa álom riasztotta fel.Oldalbabökte a férjét könyékkel és hajtotta ki az ágyból:

„Ébredj és nézz már ki, az ég zeng,vagy valaki dörömböl az ajtón?“

Az ég is zengett,mint amikor az ördög nősül,de a kaput is valaki halkan zörgette.A kocsmáros mindjárt sejtette,hogy ki lehet az éjjeli látogató.

„Hát ez nem üdvözölt vendég,de nem is uraság lesz!“

Jól tudta,hogy csak a szegény paraszt és a vándor zörög ilyen bátortalanul.A kocsmáros csak az uraktól meg az útonállóktól félt, az ilyen ágrólszakadtaktól nem.Kitárta a zsalut:

„Kit hozott az ördög?“ Kinn ítéletidő volt – dörgött,villámlott,mintha dézsából öntötték volna.Ebből az égzengésből egy öreg koldus hangja szólalt meg:

„Az isten áldja meg,nyissa ki!Felfordulok az éhségtől és a hidegtől!Egy száraz rojt sincs rajtam.Legalább egy kis tojást és száraz kenyeret adna...“

A kocsmáros kegyetlen volt:

„Takarodj,mert ráderesztem a kutyákat!Tojást?Eltaláltad!Megkapod.Azt a tojást,amit a kakas költ ki,ha éjfélkor kukorékol!Azonnal takarodj!“

Becsapta a zsalut,és szólt az asszonynak:

„Koldustól csak tetűt kaphatunk,ne törődj vele aludj tovább!“

De a kocsmárostnét a kíváncsisága nem hagyta nyugodni.A zsalurésen át látta,ahogy a villámfényben  a vándor megfordul,és magasbatartott kézzel fenyegetőzik.Mintha a kocsmát átkozta volna meg a lakóival együtt.Ekkor fájdalmasan felvonyított a kutya és a kakas kukorékolt.

A kocsma a zsugori kocsmárossal együtt elsüllyedt a pokolba.Másnap az utazók,akik Korponáról a lévai vásárba igyekeztek,hiába keresték a Szemer patakhoz közeli kocsmát.Eltűnt.A helyén csak egy tó maradt.Ennek a tónak állítólag nincs feneke,és a közepében minden éjjel egy kakas kukorékol.Az öreg koldust jelenti be állítólag,aki ezt a véget szánta a kocsmárosnak.Aki a kakast hallja,annak beszélnie kell hozzá,hogy elkerülje a szerencsétlenség.

„Ha jó vagy gyere ide,ha nem süllyedj el!“

Azt a titokzatos koldust azóta sem látta senki a környéken.